A proszopokrácia olyan kormányzati forma, amelyben a polgárok személyesen gyakorolják a hatalmat, nem képviselőkön keresztül. Nem a nevükben leadott szavazat. Nem másra átruházott mandátum. Maga a hatalom, a személyben.
Két gyök, összekapcsolva, hogy megnevezzenek valamit, aminek eddig nem volt saját, tiszta neve.
A görög πρόσωπον (prószopon) szó személyt jelent — a cselekvő ént, nem egy mást képviselő szerepet. Ez a gyök áll a latin persona mögött, és a mai görögben is fennmarad a νομικό πρόσωπο, „jogi személy” kifejezésben.
A -krácia (a kratos, hatalom szóból) végződéssel kombinálva a proszopokrácia szó szerint a személy hatalmát jelenti — olyan hatalmat, amely ott marad, ahol a személy van, ahelyett hogy átszállna egy helyette cselekvő képviselőre.
A πρόσωπο (személy) gyök nagyon eltérő végződésekkel kapcsolódhat össze. Csak az egyik írja le, mit jelent ez a szó.
Egyetlen uralkodó köré épített kultusz, imádva, míg mindenki más passzív marad. Személyi kultusz.
Egy vezető arcára vagy image-ére való rögzülés, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, mit is tesz valójában. Személyiség-megszállottság.
Hatalom, amely minden polgár között, személyesen, egyenként oszlik meg. Nem egy felmagasztalt személy — hatalom, amely személyesen mindenkin átárad.
A proszopokrácia olyan kormányzati forma, amelyben a polgárok személyesen gyakorolják a hatalmat, nem képviselőkön keresztül.
Prosopocracy is a government in which citizens exercise power personally, not through representatives.
A proszopokrácia nem váltja fel a demokráciát — kiteljesíti azt, amire a szó mindig is törekedett.
A „demokrácia” a nép hatalmát jelenti, de semmit sem mond arról, hogyan gyakorolják ezt a hatalmat. Nyitva hagyva ez a rés szinte bármit megengedett a szónak lefednie: az a polgár, aki néhány évente egyszer szavaz, hogy más kormányozzon a nevében, demokráciának számít, akárcsak az a polgár, aki maga kormányoz, személyesen. A proszopokrácia nevesíti ennek az ígéretnek a másik felét — azt a részt, amelyre a demokrácia utal, de amelyet sosem garantál. Nem a demokrácia riválisa; az a mechanizmus, amely miatt a szó azt jelenti, amit mindig is állított.
A képviseleti rendszerekben a kudarcnak mindig van hova bújnia.
„Az ördög a részletekben rejlik” kifogássá válik: a felelősség távoli technokraták felé sodródik, egy olyan rendszer felé, amely túl bonyolult ahhoz, hogy egyetlen ember felelős legyen érte. A proszopokrácia strukturálisan, nem erkölcsileg számolja fel ezt a búvóhelyet — a hatalmat birtokló polgár maga a részlet. Máshol nincs ördög, akit megtalálhatnánk.
"Horistics is the apposite and airtight formulation of the differentia of concepts."
«Οριστική είναι η εύστοχη και αεροστεγής διατύπωση της ειδοποιού διαφοράς εννοιών.»
Minden kifogás eltörlése csak akkor működik, ha a polgárok elég tisztán látnak ahhoz, hogy jól kormányozzanak, miután a kifogások eltűntek. Ezért a proszopokrácia sarokköve a Horistics — az a tudományág, amelyet ez a meghatározás ír le. Egy olyan polgártól, aki nem tudja pontosan meghatározni a szabadságot, az igazságosságot vagy a korrupciót, nem várható el, hogy pontosan gyakoroljon hatalmat felettük sem. A proszopokrácia politikailag látni képes polgárokat követel; a Horistics az, ahogyan ez a látásmód felépül.
A Horistics a szókratészi meghatározó vizsgálódás módszerére vezethető vissza — 2030 Szókratész születésének 2500. évfordulóját jelöli.
Gyakorold a Horisticsot →A proszopokrácia megnevezi, hogyan kellene kinéznie a hatalomnak — magukat a polgárokat gyakorolva, nem elidegenítve. A ROTA a konkrét javaslat arra, hogyan épüljön ez fel a gyakorlatban: polgárok, akik rövid állampolgári kötelezettségi ciklusokon rotálnak, hogy a hatalom személyesen mindenkin átáramoljon, és senki se tartsa elég sokáig ahhoz, hogy megszűnjön a sajátja lenni.
Olvasd el a ROTA javaslatot →